Tíz éve nem látott sikerességgel zárt a magyar atlétika a müncheni Európa-bajnokságon. Aranyat ugyan nem nyertek a mieink, mint Pars Krisztián a legutóbbi három érmes szereplés alkalmával, de cserébe az akkori két dobó-, egy futóéremmel szemben idén a dobogós helyek megnyugtatóan egészséges egyenletességet mutattak.
Kozák Luca 100 méteres gátfutó ezütjének köszönhetően lett magyar érem a futópályáról, a kalapácsvető Halász Bence ezüstje révén a futókörön belülről, míg a gyalogló Madarász Viktória bronzérémvel a stadionon kívülről is.
Efféle szélte a nálunk pillanatnyilag nagyobb atlétika-erejű, de azért velünk még egy mércével mérhető országok közül nincs a svédeknek, a horvátoknak, a szerbeknek, az ukránoknak; és még olyan európai szinten meghatározó hatalmak, mint a franciák, a hollandok vagy az éremtáblázat-harmadik spanyolok is egyenletlenebb termést takarítottak be az idei EB-n.
A tíz érem felett végző négy nagy nemzeten (német, brit, lengyel, olasz) kívül csak három további ország volt hasonlóan sokoldalú, mint a magyar. A finnek és a norvégok a három alapmozgásban, futásban, ugrásban és dobásban mind nyertek érmet; a görögök pedig ugrásban, dobásban és gyaloglásban – de azért egy atlétika csapat futóérem nélkül nem veszi olyan jól ki magát.
A magyar futóérem
Kozák Luca tegnap, a zárónapon szerzett ezüstérmére nemigen lehetett számítani. Nem azért, mert Kozák nemrégiben megjavított országos csúcsa adott esetben ne lehetne elég egy EB-éremre. Különösen a rövidebb gátfutásban, ahol bármi előfordulhat. Hanem inkább azért, mert ezt az EB-érmet, vagy egy ezzel felérő olimpiai, világbajnoki döntőt olyan régóta vár magától Kozák Luca, és olyan bosszantó módokon marad le róluk évről-évre, hogy az ember féltette őt tőle, lassan belefásul.
Ezzel a veszéllyel Luca ugyancsak tisztában volt a versenyt követő interjúi alapján. Teljesen más hozzáállással állt oda a kiemeltként első futamot jelentő elődöntőjéhez, mint bármikor korábban.
Az elvárásait levetkőzve, a gyengéjének számító rajtot ezúttal tökéletesen elkapva egy századot lefaragott a saját országos csúcsából. Ezzel második idővel jutott döntőbe a legnagyobb európai tehetség, Pia Skrzyszowska mögött; és megkapta a lehetőséget, hogy élete első felnőtt döntőjét is a lengyel mellett futhassa, akinek a ritmusa biztosította jótékony hatást nem győzte dicsérni.